A mai nap lesz az első az új osztályban. Nagyon izgulok, már nagyon kíváncsian vártam ezt a napot. De mi van, ha esetleg nem fogadnak be, ha esetleg kiközösítenek, mert Európából jöttem, és más szokásaim vannak? - Amíg ezeken morfondíroztam, az autónk begördült a gimi parkolójába. Gyorsan elköszöntem anyutól, aki rohan dolgozni, és elkezdtem a bejárat felé baktatni. Mikor beléptem az épület ajtaján, elfogott a pánik.. na és akkor mi a francot fogok tenni, ha egy szót rosszul ejtek ki angolul? Vagy ha meg sem értik, hogy miről magyarázok? Lehet, hogy a kétségbeesésemet megérezte, az a lány, aki éppen felém jött.
- Szia! Én Kate vagyok, látom új vagy. - mutatkozott be a lány.
- Helló, engem Laurának hívnak, és jól látod, a mai az első napom itt. - válaszoltam neki a legjobb angoltudásom szerint.
És, hogy miért beszélek angolul? Azért, mert miután a szüleim másfél éve elváltak, anyám visszarángatott magával Magyarországról, vissza a szülővárosába: Detroitba. Ez az első olyan alkalom, amikor muszáj angolul beszélnem, mert a magyart itt senki sem érti meg.
- Meg tudnád mondani, hogy hol van a 10/C terme? Szerintem, ha egyedül kellene megkeresnem, tuti eltévednék. - tettem fel a kérdésemet nevetve.
- Persze, gyere utánam.
A második hosszú folyosón baktattunk, mikor Kate hirtelen megállt egy terem előtt.
- Itt is vagyunk. Sok sikert!
- Köszi, remélem azért majd még összefutunk. - mondtam, majd besétáltam a terembe. Mikor felnéztem, megakadt a szemem egy rendkívül helyes fiún, de nem kerítettem neki nagyobb dolgot, hisz nem is ismerem, és amilyen jól néz ki, a nyakamat merném tenni rá, hogy van barátnője. Miután befejeztem eme gondolatmenetemet elindultam az egyetlen szabad hely felé, ami egy látszólag kedves lány mögött volt. Köszöntem neki, majd letettem a pad mellé a táskámat és leültem. A csengő megszólalásáig a telefonommal voltam elfoglalva. Mikor belépett az osztályfőnök bejelentette, hogy egy új tanuló (azaz én) fog mától az osztályba járni, és kihívott, hogy mutatkozzak be.
Illedelmesen, mosolyogva kisétáltam az ofő mellé.
- Sziasztok! Laurának hívnak 17 éves vagyok és Magyarországról érkeztem ide, Detroitba. A szüleim másfél éve elváltak, és mivel anyukám detroiti így neki ez természetes volt, hogy visszaköltözik, és ha ő jön, akkor nekem is jönnöm kell. Tehát ezért vagyok itt. Hobbim a gördeszkázás, de a költözés után ezt is abbahagytam. Hát, ez lenne az én bemutatkozásom. - miután befejeztem a mondandómat, visszasétáltam a helyemre. Az óra hátralevő része nyugalomban telt el. Az osztályfőnök elmondta, hogy mi várható ebben a félévben, majd ki is csöngettek. A lány, aki előttem ült, hátrafordult.
- Ne haragudj, be sem mutatkoztam. Tammy a nevem.
- Nagyon örülök Tammy. - válaszoltam mosolyogva. - Nincs kedved lejönni az udvarra sétálni egyet, és jobban megismerkedni?
- Dehogy nincs! Akkor induljunk is.
Amire leértünk az udvarra, kiderült, hogy ugyanazt a bandát szereti, amelyiket én és hasonlóképpen imádja a Magcont is.
- Na és Laura, van már kiszemelted innen? - na erre a kérdésre nem számítottam.
- Hát, ami azt illeti, van valaki akit az átlagnál helyesebbnek találok. Aki szemet szúrt nekem, de a nevét sem tudom. - reméltem, hogy elmondja a srác nevét, hogy délután utána tudjak nézni Facebookon,
- Akkor mondd el, hogy mi van ma rajta.
- Barna a haja és a szeme. Kreol barna a bőre. Kék Nike cipője van, amit egy szürke-bordó pulcsival és egy sötétkék farmerrel társított.
- Az illető nem más, mint Gery Smith, az osztály egyik vezéregyénisége és a suli legnagyobb hímringyója. - ekkor megszólalt a jelzőcsengő, hogy ideje bemenni a terembe és előkészülni a következő órára.
- Köszi a felvilágosítást, Megpróbálom akkor távol tartani magamtól. - eközben odaértünk az ajtóhoz. A terembe belépve a szemem sarkából láttam, hogy Gery engem néz..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése