2. rész

- Te Tammy, te is látod, hogy Gery engem néz? - kérdeztem kissé idegesen.

- Aha..tuti hogy oda fog menni hozzád, amikor egyedül leszel, de nyugi, ha közömbös vagy vele, hamar lekopik..kivéve, ha lát benned fantáziát. - aha, szuper. Tehát rám fog akadni, mert szerintem nagyon látszik, hogy bejön a gyerek.

- Hát oké, köszi.

- Nincs mit. De, ha gáz van, írj face-en vagy valahol.

- Rendben, köszi. - ekkor éreztem először amióta ide költöztünk azt, hogy valakiben megbízhatok.

 A nap hátralevő részében nem történt semmi sem, az utolsó kicsengő után az  iskola kapujában elköszöntem Tammytól és elindultam haza. Miközben sétáltam a szűk járdán, elgondolkoztam a mai nap történésein. Miért akarom magamtól Geryt távol tartani, amikor egyszer sem beszéltem? És egyáltalán, Tammy miért akar tőle távol tartani? Mialatt ezekre a kérdésekre kerestem a választ, haza is értem. A házba érve szomorúan konstantáltam hogy nincs itthon anyu, így a legjobb amit tehetek az az, hogy felmegyek a szobámba és gépezek.

 Mikor beléptem a Facebookomba, rögtön jött egy üzenetem. Természetesen Tammy írt.

Tammy: Szia csajszi, beszéltél Geryvel?

Én: Helló, nem, miért? 

Tammy: Ja, semmi konkrét, csak azt hittem hogy mostanra már betalál. 

Én: Értem. Na de megyek, szia!

Tammy: Hali.

 Miután bezártam a chat-ablakot, előugrott egy másik. Gery írt.  

Gery: Helló baby!

 Azt hiszem, hogy nem kell részleteznem, hogy mennyire vert gyorsan ettől a köszönéstől a szívem..

Én: Szia Gery.

Gery: Tök gáz, hogy még nem is beszéltünk, pedig osztálytársak vagyunk. Ráérsz most?

Én: Hát én nem érzem gáznak, hisz ez még csak az első napom volt, és amúgy se jött oda hozzám senki. Mivel nincsenek barátaim, ezáltal életem sincs, így igen, ráérek.

Gery: Király, tali a gördeszkapályán fél óra múlva? 

Én: Ott leszek.

Miután elküldtem az üzenetemet kiléptem, és elkezdtem készülődni. Átvettem egy másik pólót és egy fekete, szaggatott farmer sortot. Megkerestem a gördeszkámat a szobámban lévő káoszban, majd levágtáztam a lépcsőn. Az ajtóban felkaptam a Vansomat és kiléptem az ajtón. A meleg nyári szellő még este fél kilenckor is megcsapta az arcomat, miközben az utcákon végiggurulva a deszkapályához értem. Rögtön kiszúrtam Geryt, aki kivételesen egyedül volt, és csak rám várt. 

- Szia, bocsi, hogy késtem. - már rögtön szabadkozok. Nem lenne szabad..

- Hali, semmi gond, nem késtél, csak én értem ide előbb.

- Ja értem.. És hogyhogy kihívtál? Mert nem hiszem hogy az ismerjük meg egymást dolog nem várhatott holnapig. 

- Hát igazából, amikor reggel beléptél az ajtón én voltam szerintem az első, aki felfigyelt az érkezésedre, de nem akartam odamenni, mert tuti hogy egy tahó, menő parasztnak gondoltál volna, aki rögtön letámad és a swag yolo csapatába be akar rángatni. Ezért gondoltam, hogy jobb megismerni egymást egy közös kedvenc sport űzése közben. 

- Ahaa, értem. Nos, akkor mesélj magadról, rólam már tudsz pár dolgot, de én rólad nagyon semmit.

- A nevemet tudod, 18 éves vagyok, és bármennyire meglepő, szingli. A gördeszkán kívül semmilyen sportot nem csinálok szívesen, és utálom a focit a többi fiúval ellentétben. Egyke vagyok, és az én szüleim is elváltak. Na, és neked van valakid?

- Nem, nincs. De miért érdekel ez?

- Semmiért, csak azt hittem, hogy egy ilyen szép lánynak, mint te van barátja. 

Ekkor megcsörrent a telefonom. Basszus, már 10 óra van, és anyunak nem is szóltam hogy eljövök otthonról. 

- Bocsi, ezt fel kell vennem, anyu az.

Elcsúsztattam a gombot a képernyőn, ezzel fogadva a hívást.

- Szia anyu. Ne haragudj, hogy nem szóltam, de kiment a fejemből, hogy felhívjalak. 

- Jól van, nem haragszom. Hol vagy?

- Az egyik osztálytársammal a gördeszkapályán.

- Mikor jössz? 

- Nem tudom, majd hívlak. Szia!

És bontottam is a vonalat.

- Na figyelek, szóval ott tartottunk, hogy azt állítod, hogy szép vagyok. De ez nem igaz.

- De az vagy. Nem szállok veled vitába. Későre jár ideje lenne indulni. Merre laksz? 

Kiderült, hogy 2 utcával lakik Gery arrébb, mint én, így megbeszéltük, hogy holnap együtt megyünk suliba. 

A hazaút csendesen telt el, csak 1-1 sablon dologról beszélgettünk. 

- Itt is vagyunk. - álltam meg a házunk előtt. 

- Akkor holnap reggel. Jó éjt!

- Szép álmokat! - ekkor odahajolt hozzám és adott egy puszit az arcomra, majd elszáguldott. 

Bementem a házba, ahol már anya várt, vagyis nem engem, hanem erre az esti kiruccanásra a magyarázatot.

- Nos kisasszony, ki is az az osztálytársad, akivel te deszkázni mész?

- Gery Smith a neve.. - na itt már tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége.

- Hány éves? 

- 18. - asszem itt abba kellene hagynia a faggatózást.- A lakcímét esetleg nem kéred? 

- Jó igazad van. Na tünés felfelé, mert holnap iskola és későre jár már. 

- Rendben, jó éjt anyu! - köszöntem el és felbaktattam a lépcsőn. Elmentem gyorsan lezuhanyoztam, majd benyomtam a laptopom, és bejelentkeztem Facebookra. Gerytől érkezett egy üzenetem. 10 perce írta.

Gery: Valamelyik nap ismétlés? 

Én: Benne vagyok. 

Gery: Rendben. Na én lépek, mert azért hosszú volt ez a deszkázás. Jó éjt baby. 

Én: Neked is.

Nem tudom, nem zavar, hogy babynek hív. Lehetséges, hogy egy este alatt beleszerettem? Nem hiszem, de ha igen, akkor ebből jó nem fog kisűlni.. Kikapcsoltam a gépemet, és bebújtam az ágyamba, majd hamarosan elnyomott az álom.