3. rész

Reggel, amint megszólalt az ébresztőm úgy kezdtem el készülődni, mint akit kilőttek az ágyból. Kb fél óra kellett, amíg teljesen kész nem lettem, így maradt 20 percem reggelizni és elindulni. Ez sikeresen meg is valósult, viszont amikor kiléptem az ajtón nem az fogadott, mint amire számítottam, mivel Geryvel az utcánk végén beszéltük meg a találkozót, most viszont itt áll a kapu előtt, lazán nekidőlve a kerítésnek.
- Jó reggelt baby, hogy aludtál? - köszöntött, ennek hatására a meglepődöttségem el is tűnt.
- Neked is, egész jól. Te?
- Én nem..
- Miért? - kérdeztem meglepve, mert egyáltalán nem látszott fáradnak.
- Mert nem voltál mellettem. - ezt nem hiszem el, ez az ember most szórakozik, vagy tényleg így gondolja? - Valamelyik este átjöhetnél filmezni. Szigorúan csak filmezni, vagy, ha nagyon későre jár, akkor nálam is aludhatsz, ha akarod külön szobában.
- Rendben, majd egyeztetünk időpontot. Viszont most induljunk, ha nem akarunk elkésni.
Az út további részében nem beszélgettünk semmi érdekesről, csak ilyen sablon dolgokról. Épp csöngetésre léptünk be a suli kapuján.
- Mondtam, hogy elkésünk. Szedd a lábadat Gery! Mit csinálsz te hülye, ne álldogálj már ott, hanem gyere. - De Gery továbbra sem mozdult, csak állt a kapuban és nevetett. Visszamentem érte és elkezdtem ráncigálni, mire végre megindult. De már 8:05 volt, szóval tuti beírják nekünk a késést, ami látszólag csak engem izgatott.
- Gery, kérlek gyere már, mert így is 10 percet be fog írni nekünk a tanár.
- Jó, ha neked ez ennyire fontos, menjünk.
Mikor végigrohantunk a folyosókon, pár másodpercre megálltunk a termünk ajtaja előtt, majd bekopogtunk és bementünk a teremben. Természetesen a tanár kérdőre vont minket, hogy miért késtünk 20 percet és miért késtünk el mindketten.
- Tanárnő, az úgy történt.. - Gery remélem valami jót talált ki, mert, ha nem, akkor totál kiakadok. - szóval úgy volt, hogy Laurával megbeszéltük hogy együtt jövünk be, viszont én elaludtam és későn indultam el, és megkértem, hogy várjon meg.
- Rendben, most utoljára elnézem. Menjetek a helyetekre, és csendben kapcsolódjatok be az órába.
Mindketten elindultunk a helyünk felé, egy köszönömöt odamotyogtam Gerynek, aki válaszként erre egy kacsintással megajándékozott. Csendben helyet foglaltam Tammy mögött és az óra hátralevő részén aktívan részt vettem. Amikor kicsöngettek Tammy hátrafordult hozzám.
- Nem azt mondtad, hogy távol tartod magad tőle?
- De, csak tegnap este találkoztunk és tök jó fej volt, és semmi jelét nem láttam, hogy össze akarna velem jönni.
- Értem..nos mindegy, nem az én dolgom.
Ekkor becsöngettek, a tanár beszáguldott a terembe és becsapta maga mögött az ajtót.
- Gyerekek, ma nagyon sok dolgunk van, mindenkinek felelnie kell, mert kevés jegyetek van és félévkor nem foglak tudni titeket lezárni. Úgyhogy névsor szerint haladunk, mindenki készüljön fel. - és ki is hívta az első gyereket. Az óra végére mindenki lefelelt, én 5öst kaptam, Tammy 3ast, Gery pedig 4est.
A nap hátralevő része nyugalmasan telt. Amikor kicsöngettek az utolsó óráról Tammyval együtt indultunk el az ajtó felé.
- Nincs kedved ma délután eljönni a plázába vásárolgatni? - vetett fel egy ötletet közös program gyanánt.
- De, persze, hogy van. Mikor indulunk?
- Mondjuk tali nálam fél 3kor?
- Okés, de én akkor sietek, mert haza se fogok érni, és indulhatok hozzád.
- Oksi, akkor délután! - köszönt el és elindult a másik irányba. Épp sétáltam a keskeny járdán, amikor egy kéz érintette meg a vállamat. Ijedten néztem hátra, de miután konstantáltam, hogy Gery az, a szívrohamom, amit az érintése okozott, enyhülni látszott.
- Figyi, holnap estére van valami programod?
- Nem, nincs. Miért?
- Megtarthatnánk a beígért filmes estét. - mosolyra húzódott a szája, és olyan édesen mosolygott, hogy nem tudtam neki nemet mondani.
- Rendben, akkor a holnap estét nálad töltöm, és filmezünk.
- Rendben.
Időközben meg is érkeztünk az utcánk sarkára, így elköszöntem Gerytől.
- Hát akkor holnap. Szia! - elindultam befele az utcánkon, amikor Gery a kezemnél fogva visszarántott magához és szorosan megölelt. Miután kibontakoztunk az ölelésből, el tudtam indulni haza. Amikor beléptem a szobám ajtaján, láttam, hogy egy nekem címezett levél van az ágyamon..

2. rész

- Te Tammy, te is látod, hogy Gery engem néz? - kérdeztem kissé idegesen.

- Aha..tuti hogy oda fog menni hozzád, amikor egyedül leszel, de nyugi, ha közömbös vagy vele, hamar lekopik..kivéve, ha lát benned fantáziát. - aha, szuper. Tehát rám fog akadni, mert szerintem nagyon látszik, hogy bejön a gyerek.

- Hát oké, köszi.

- Nincs mit. De, ha gáz van, írj face-en vagy valahol.

- Rendben, köszi. - ekkor éreztem először amióta ide költöztünk azt, hogy valakiben megbízhatok.

 A nap hátralevő részében nem történt semmi sem, az utolsó kicsengő után az  iskola kapujában elköszöntem Tammytól és elindultam haza. Miközben sétáltam a szűk járdán, elgondolkoztam a mai nap történésein. Miért akarom magamtól Geryt távol tartani, amikor egyszer sem beszéltem? És egyáltalán, Tammy miért akar tőle távol tartani? Mialatt ezekre a kérdésekre kerestem a választ, haza is értem. A házba érve szomorúan konstantáltam hogy nincs itthon anyu, így a legjobb amit tehetek az az, hogy felmegyek a szobámba és gépezek.

 Mikor beléptem a Facebookomba, rögtön jött egy üzenetem. Természetesen Tammy írt.

Tammy: Szia csajszi, beszéltél Geryvel?

Én: Helló, nem, miért? 

Tammy: Ja, semmi konkrét, csak azt hittem hogy mostanra már betalál. 

Én: Értem. Na de megyek, szia!

Tammy: Hali.

 Miután bezártam a chat-ablakot, előugrott egy másik. Gery írt.  

Gery: Helló baby!

 Azt hiszem, hogy nem kell részleteznem, hogy mennyire vert gyorsan ettől a köszönéstől a szívem..

Én: Szia Gery.

Gery: Tök gáz, hogy még nem is beszéltünk, pedig osztálytársak vagyunk. Ráérsz most?

Én: Hát én nem érzem gáznak, hisz ez még csak az első napom volt, és amúgy se jött oda hozzám senki. Mivel nincsenek barátaim, ezáltal életem sincs, így igen, ráérek.

Gery: Király, tali a gördeszkapályán fél óra múlva? 

Én: Ott leszek.

Miután elküldtem az üzenetemet kiléptem, és elkezdtem készülődni. Átvettem egy másik pólót és egy fekete, szaggatott farmer sortot. Megkerestem a gördeszkámat a szobámban lévő káoszban, majd levágtáztam a lépcsőn. Az ajtóban felkaptam a Vansomat és kiléptem az ajtón. A meleg nyári szellő még este fél kilenckor is megcsapta az arcomat, miközben az utcákon végiggurulva a deszkapályához értem. Rögtön kiszúrtam Geryt, aki kivételesen egyedül volt, és csak rám várt. 

- Szia, bocsi, hogy késtem. - már rögtön szabadkozok. Nem lenne szabad..

- Hali, semmi gond, nem késtél, csak én értem ide előbb.

- Ja értem.. És hogyhogy kihívtál? Mert nem hiszem hogy az ismerjük meg egymást dolog nem várhatott holnapig. 

- Hát igazából, amikor reggel beléptél az ajtón én voltam szerintem az első, aki felfigyelt az érkezésedre, de nem akartam odamenni, mert tuti hogy egy tahó, menő parasztnak gondoltál volna, aki rögtön letámad és a swag yolo csapatába be akar rángatni. Ezért gondoltam, hogy jobb megismerni egymást egy közös kedvenc sport űzése közben. 

- Ahaa, értem. Nos, akkor mesélj magadról, rólam már tudsz pár dolgot, de én rólad nagyon semmit.

- A nevemet tudod, 18 éves vagyok, és bármennyire meglepő, szingli. A gördeszkán kívül semmilyen sportot nem csinálok szívesen, és utálom a focit a többi fiúval ellentétben. Egyke vagyok, és az én szüleim is elváltak. Na, és neked van valakid?

- Nem, nincs. De miért érdekel ez?

- Semmiért, csak azt hittem, hogy egy ilyen szép lánynak, mint te van barátja. 

Ekkor megcsörrent a telefonom. Basszus, már 10 óra van, és anyunak nem is szóltam hogy eljövök otthonról. 

- Bocsi, ezt fel kell vennem, anyu az.

Elcsúsztattam a gombot a képernyőn, ezzel fogadva a hívást.

- Szia anyu. Ne haragudj, hogy nem szóltam, de kiment a fejemből, hogy felhívjalak. 

- Jól van, nem haragszom. Hol vagy?

- Az egyik osztálytársammal a gördeszkapályán.

- Mikor jössz? 

- Nem tudom, majd hívlak. Szia!

És bontottam is a vonalat.

- Na figyelek, szóval ott tartottunk, hogy azt állítod, hogy szép vagyok. De ez nem igaz.

- De az vagy. Nem szállok veled vitába. Későre jár ideje lenne indulni. Merre laksz? 

Kiderült, hogy 2 utcával lakik Gery arrébb, mint én, így megbeszéltük, hogy holnap együtt megyünk suliba. 

A hazaút csendesen telt el, csak 1-1 sablon dologról beszélgettünk. 

- Itt is vagyunk. - álltam meg a házunk előtt. 

- Akkor holnap reggel. Jó éjt!

- Szép álmokat! - ekkor odahajolt hozzám és adott egy puszit az arcomra, majd elszáguldott. 

Bementem a házba, ahol már anya várt, vagyis nem engem, hanem erre az esti kiruccanásra a magyarázatot.

- Nos kisasszony, ki is az az osztálytársad, akivel te deszkázni mész?

- Gery Smith a neve.. - na itt már tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége.

- Hány éves? 

- 18. - asszem itt abba kellene hagynia a faggatózást.- A lakcímét esetleg nem kéred? 

- Jó igazad van. Na tünés felfelé, mert holnap iskola és későre jár már. 

- Rendben, jó éjt anyu! - köszöntem el és felbaktattam a lépcsőn. Elmentem gyorsan lezuhanyoztam, majd benyomtam a laptopom, és bejelentkeztem Facebookra. Gerytől érkezett egy üzenetem. 10 perce írta.

Gery: Valamelyik nap ismétlés? 

Én: Benne vagyok. 

Gery: Rendben. Na én lépek, mert azért hosszú volt ez a deszkázás. Jó éjt baby. 

Én: Neked is.

Nem tudom, nem zavar, hogy babynek hív. Lehetséges, hogy egy este alatt beleszerettem? Nem hiszem, de ha igen, akkor ebből jó nem fog kisűlni.. Kikapcsoltam a gépemet, és bebújtam az ágyamba, majd hamarosan elnyomott az álom.

1. rész

  A mai nap lesz az első az új osztályban. Nagyon izgulok, már nagyon kíváncsian vártam ezt a napot. De mi van, ha esetleg nem fogadnak be, ha esetleg kiközösítenek, mert Európából jöttem, és más szokásaim vannak? - Amíg ezeken morfondíroztam, az autónk begördült a gimi parkolójába. Gyorsan elköszöntem anyutól, aki rohan dolgozni, és elkezdtem a bejárat felé baktatni. Mikor beléptem az épület ajtaján, elfogott a pánik.. na és akkor mi a francot fogok tenni, ha egy szót rosszul ejtek ki angolul? Vagy ha meg sem értik, hogy miről magyarázok? Lehet, hogy a kétségbeesésemet megérezte, az a lány, aki éppen felém jött.
 - Szia! Én Kate vagyok, látom új vagy. - mutatkozott be a lány.
 - Helló, engem Laurának hívnak, és jól látod, a mai az első napom itt. - válaszoltam neki a legjobb angoltudásom szerint.
 És, hogy miért beszélek angolul? Azért, mert miután a szüleim másfél éve elváltak, anyám visszarángatott magával Magyarországról, vissza a szülővárosába: Detroitba. Ez az első olyan alkalom, amikor muszáj angolul beszélnem, mert a magyart itt senki sem érti meg.
 - Meg tudnád mondani, hogy hol van a 10/C terme? Szerintem, ha egyedül kellene megkeresnem, tuti eltévednék. - tettem fel a kérdésemet nevetve.
 - Persze, gyere utánam.
  A második hosszú folyosón baktattunk, mikor Kate hirtelen megállt egy terem előtt.
 - Itt is vagyunk. Sok sikert!
 - Köszi, remélem azért majd még összefutunk. - mondtam, majd besétáltam a terembe. Mikor felnéztem, megakadt a szemem egy rendkívül helyes fiún, de nem kerítettem neki nagyobb dolgot, hisz nem is ismerem, és amilyen jól néz ki, a nyakamat merném tenni rá, hogy van barátnője.  Miután befejeztem eme gondolatmenetemet elindultam az egyetlen szabad hely felé, ami egy látszólag kedves lány mögött volt. Köszöntem neki, majd letettem a pad mellé a táskámat és leültem. A csengő megszólalásáig a telefonommal voltam elfoglalva. Mikor belépett az osztályfőnök bejelentette, hogy egy új tanuló (azaz én) fog mától az osztályba járni, és kihívott, hogy mutatkozzak be.
 Illedelmesen, mosolyogva kisétáltam az ofő mellé.
 - Sziasztok! Laurának hívnak 17 éves vagyok és Magyarországról érkeztem ide, Detroitba. A szüleim másfél éve elváltak, és mivel anyukám detroiti így neki ez természetes volt, hogy visszaköltözik, és ha ő jön, akkor nekem is jönnöm kell. Tehát ezért vagyok itt. Hobbim a gördeszkázás, de a költözés után ezt is abbahagytam. Hát, ez lenne az én bemutatkozásom. - miután befejeztem a mondandómat, visszasétáltam a helyemre. Az óra hátralevő része nyugalomban telt el. Az osztályfőnök elmondta, hogy mi várható ebben a félévben, majd ki is csöngettek. A lány, aki előttem ült, hátrafordult.
 - Ne haragudj, be sem mutatkoztam. Tammy a nevem.
 - Nagyon örülök Tammy. - válaszoltam mosolyogva. - Nincs kedved lejönni az udvarra sétálni egyet, és jobban megismerkedni?
 - Dehogy nincs! Akkor induljunk is.
 Amire leértünk az udvarra, kiderült, hogy ugyanazt a bandát szereti, amelyiket én és hasonlóképpen imádja a Magcont is.
 - Na és Laura, van már kiszemelted innen? - na erre a kérdésre nem számítottam.
 - Hát, ami azt illeti, van valaki akit az átlagnál helyesebbnek találok. Aki szemet szúrt nekem, de a nevét sem tudom. - reméltem, hogy elmondja a srác nevét, hogy délután utána tudjak nézni Facebookon,
 - Akkor mondd el, hogy mi van ma rajta.
 - Barna a haja és a szeme. Kreol barna a bőre. Kék Nike cipője van, amit egy szürke-bordó pulcsival és egy sötétkék farmerrel társított.
- Az illető nem más, mint Gery Smith, az osztály egyik vezéregyénisége és a suli legnagyobb hímringyója. - ekkor megszólalt a jelzőcsengő, hogy ideje bemenni a terembe és előkészülni a következő órára.
- Köszi a felvilágosítást, Megpróbálom akkor távol tartani magamtól. - eközben odaértünk az ajtóhoz. A terembe belépve a szemem sarkából láttam, hogy Gery engem néz..

Szereplők bemutatása

Név: Laura Parker

Kor: 17

Beszélt nyelv: magyar, angol

Érdeklődés: Gördeszkázás

Név: Tammy Clark

Kor: 17

Beszélt nyelv: angol

Érdeklődés: Számítógépezés

Név: Gery Smith
Kor: 18

Beszélt nyelv: angol, spanyol

Érdeklődés: Gördeszkázás